Oldalak

2015-10-11

National Coming Out Day

Nem igazán értem, hogy miért "National", miért nem "International", ha világszerte több országban is megtartják. Persze így sokkal jobban hangzik, idehaza van valami különleges pikantériája. A Nemzeti együttműködés Rendszere, a Nemzeti Pedagógus Kar, a Nemzeti Dohánybolt és a Nemzeti Konzultáció sorába illesztve a Nemzeti Előbújás Napja engem harsány röhögésre ingerel. És igen, ez is egy félrevezető cím, az előbújásom még váratni fog magára, írni sem erről akarok. Mert pl. volt itt Olvasás Éjszakája is, ami egy fokkal jobban érdekelt. De most nagyjából mindegy, írnék bármiről, csak ne legyenek benne migránsok.
Mondjuk az Olvasás Éjszakájához sem volt sokkal több közöm, mint az Előbújás Napjához. Pedig én próbálkoztam. Levettem a polcról egy könyvet, Nyelv, nemi szerepek, pszichoanalízis alcímmel, ami kellően érdekesnek és szórakoztatónak tűnt, de eddig nem került rá sor. Nos, mint kiderült, Nietzsche, Freud és Lacan által a nőkről mondottak elemzése tényleg érdekes lehet, de ha ez a tudományosság legmagasabb fokán van megfogalmazva (itt egy kétoldalas, kissé alaposabb ismertető a könyvről, potom 11 db lábjegyzettel ellátva az érthetőség kedvéért), akkor az este, lefekvés előtt, már nem olyan nagyon szórakoztató olvasmány. Másfél óra után feladtam, visszatettem a könyvet a polcra, és elmendtem aludni.
A facebookon találtam a linket, a Használati útmutató kamaszlányokhoz c. íráshoz. Általában inkább a lányokhoz húzok, és többnyire némi gyanakvással kezelem a pasikat, de hálát adok az égnek, amiért Fecó nem lánynak született. Kamaszlányokat jobbára csak munka közben látok, és a kamaszfiúk is tudnak hülyék lenni, de az a meggyőződésem alakult ki, amit a fent linkelt blogbejegyzés csak megerősített, hogy egy leánygyermekkel az élet sokkal idegesítőbb lehetne. Gyorsan le is kopogom, de Fecónak egészen jól tolerálható dolgai vannak csupán. OK, Kata szokott vele ordítozni, de aztán este megbeszéljük, hogy a barátnői sokkal rémesebb sztorikat  mesélnek a gyerekneveléssel kapcsolatban átélt kudarcaikról.
Úgy fél-egy éve kedvenc gyermekünk kitalálta, hogy neki nem jó az, ha Kata vágja le a haját, ő fodrászhoz akar menni, ahol frizurát csinálnak neki. Én ugyan túl nagy különbséget nem látok, az igaz, hogy nem egyforma hosszú (13 mm) mindenütt a haja, de rövidre van vágva, nem lóg a szemébe, úszás után megtudja rendesen szárítani. Igaz hogy uszodába menet elcsente a tükör elől az egyik fésűmet, hogy azzal igazgassa a törölköző után a tollazatát, de lehetne mohikán kakastaréja is, amit festeni meg zselézni kell, szóval örüljünk, hogy ennyiben kimerül a divatozás. Meg annyiban, hogy lenyúlta a férfias illatú Adidas tusfürdőt, amit Kata nekem vett. Ennek még örültem is, mert Kata élvezi szagolgatni, de én inkább a jól bevált mannaszappannal szeretek zuhanyozni.
Szóval nincsenek agyvérzést kiváltó szokásai a gyermeknek, és olyan szinten vagyunk jóban, hogy eljár velem a boltba vásárolni. Bepakolja a kosárba (ő cipeli végig a bolton, és hazáig is hozza a nagyját) a csokis kekszet és az alkoholmentes sört, amit együtt szoktunk elpusztítani, lehetőleg azelőtt, hogy Kata hazaérne. Mert rendszeres közös programunk is van, sorozatot nézünk, és közben kekszet zabálunk meg sörözünk. Kata nagy felháborodására. Mert szerinte a fejenként elfogyasztott 2,5 dl alkoholmentes (0%) sör rendszeres fogyasztása már alkoholizmus. Én meg úgy gondolom, hogy ha a gyerek kamaszkori lázadását hagyom az alkoholmentes sör szülői felügyelettel való fogyasztásában megnyilvánulni, akkor feltehetően kisebb valószínűséggel fog füvezni, pálinkázni, dohányozni, szerencsejátékozni stb.
És egyelőre még szoktunk beszélgetni. Ha nem is csajozásról, de a politikát meg a legújabb informatikai fejlesztéseket rendszeresen kitárgyaljuk. Mielőtt a számítógépére telepít valami újat (operációs rendszert, böngészőt, torrentklienst stb.) kikéri a véleményemet. Filmeket, könyveket is meg szoktunk beszélni, mert hála az égnek, vannak filmek és könyvek, amiket mindketten megnézünk, elolvasunk, sőt azt kell mondjam, e tekintetben Fecóval jobban egyezik az ízlésünk, mint Katával. Néha még főzni is szoktunk együtt. Közösen pucoljuk, aprítjuk a zöldséget, Fecó pakolja a lábasba, kavargatja, kóstolgatja, csak a fűszerezéshez szokta igényelni a segítségemet. Meg a mosogatáshoz, bár a saját tányérját meg kanalát már elmossa. És az is megesik, hogy amikor előszedi a szendvicssütőt, hogy melegszendvicset gyártson magának, megkérdez engem is, és ha kérek, csinál nekem is, és behozza a teával együtt.

10 megjegyzés:

Szabi írta...

Fecó még messze van az igazi kamaszkortól, még csak kiskamasz. A java még előttetek van. :p
Sokáig én is úgy gondoltam, hogy sokkal könnyebb, mert fiam van, de ebben már egyáltalán nem vagyok biztos.

AncsaT írta...

Hadd maradjak még boldog tudatlanságban! :))
Egyébként szerintem ritka normális fiad van, szóval neked se nagyon van mi miatt panaszkodnod.

Szabi írta...

Szerencsére már kifele tart a kamaszkorból, de azért nem minden fenékig tejfel. A panaszkodásnak meg semmi értelme. :)

AncsaT írta...

Ó dehogynem, csak a panaszkodás nem a probléma megoldását, hanem az elviselését segíti. :)

Szabi írta...

Nem feltétlenül. Sokszor belekerülök egy olyan csapdába, hogy segítő szándékkal adnak nekem ötleteket a megoldásra, én pedig elmesélem, az miért nem válik be. Ebbe úgy belelehet gabalyodni, hogy az ember a végén iszonyú szerencsétlennek érzi magát. Ráadásul sosincs vége az érv pingpongnak, legalábbis nehéz leállítani. Gyakran lesz ilyenkor a bolhából elefánt.

AncsaT írta...

Ez csak félreértés. Azt hiszik megoldást keresel, segítséget kérsz, pedig csak együttérzésre lenne szükséged.

Szabi írta...

Hát igen. :) Az is igaz, hogy hibátlan ember nincs. Miért pont a fiam lenne az? Nyilván szeretném. De mindkettőnknek sokkal jobb, ha arra koncentrálok, amiben jó. Nevelni már úgyis késő.

AncsaT írta...

A nevelés az óvodában talán még működik, később már nem nagyon. De délután írok majd egy egész postot is erről.

Maitz Petra írta...

Van kisfiús poszt is: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/10/19/hasznalati-utmutato-kisfius-anyaknak/ üdvözöllek!

AncsaT írta...

Köszi, ez is jó. :)
A ruhaszétszórós dolog tényleg az Y kromoszómán lehet kódolva, mert itthon nem lát férfi mintát, de ha elindul zuhanyozni a nadrágját, pólóját, zokniját elpotyogtatja útközben. :)

Megjegyzés küldése