Oldalak

2015-10-19

Hol van a liberalizmus határa?



A svéd evangélikus egyház püspöke a stockholmi Tengerészek Templomából a el akarja távolíttatni a kereszteket és minden, a kereszténységre utaló jelképet, és jelet tetetne a falra, hogy merre van Mekka. Hát, ez nekem eléggé WTF? anélkül is, hogy a püspök, Eva Brunne nő, élettársi kapcsolatban él, és gyermeket nevel egy lelkésztársával, Gunilla Lindénnel, aki szintén nő. Értem én, hogy nyissuk meg Isten házát mindenki előtt, és szegény muzulmánok nem mernének bejönni, ha minden tele van kereszttel. No de mi van a keresztény hívőkkel? És azt egyébként sem a mezei muzulmán fogja eldönteni, hogy bemehet-e imádkozni egy keresztmentes templomba, hanem az imámok. És ők valószínűleg találnak más problémát is a kereszteken kívül. Akkor majd a templomokat Mekka felé tájoljuk, és nem fogjuk őket felszentelni? A torony kicsit karcsúbb lesz, és harang helyett müezzin lesz benne? No de vajon a keresztény hívők bemennek-e majd imádkozni ezekbe?
És azt is furcsának tartom, hogy a keresztény egyházak egymás közt abban nem tudnak megállapodni, hogy közösen áldozhassanak, a katolikusok és a protestánsok közt nincs asztalközösség, a szentáldozás és az úrvacsora eltérő értelmezése miatt, ebben nem lehet engedni, de a szintén Jézus Krisztus áldozatát jelképező keresztet el lehet hagyni. A másik kereszténnyel szemben nehezebb engedni, egy olyan teológia kérdésben, aminek a lényegét a hívek nem is nagyon értik, nem lehet meghátrálni, de a kereszténység első számú jelképét simán fel lehet adni. Persze ez csak Eva Brunne püspök véleménye, aki már a szeplőtelen fogantatás kérdésében is "eretnek" nézetet vall, és a keresztek eltávolításával kapcsolatos elképzelése egyházának lelkészei körében merev ellenállásba ütközik. Viszont arra nagyon jó ez az eset, hogy alaposan elgondolkoztasson.
Legalább is engem. Mert az nekem nagyon is bejön, hogy a svéd lutheránusoknál simán belefér egy leszbikus püspök. Hogy nyitottak a másság LGBT irányába. De vajon miért zavar engem a másság iszlám oldala? Vajon kettős mércével mérek, és elértem a korlátaimat, amíg nekem jó a liberalizmus, addig az oké, de másoktól megtagadnám azt a szabadságot, amit magamnak követelek? Ezt végig kell gondolnom! A hasonlóságot látom, a homoszexualitás és az iszlám egyaránt fura és idegen, elutasított, nemszeretem dolog, ami egyesek identitásának integráns része, tisztességtelen lenne a feladását kérni az elfogadásért cserébe. No, de lássuk az eltéréseket, van-e olyan különbség, ami jogossá teheti az ellenérzéseimet a püspöknő tervével szemben?
A homoszexualitásnak megvannak az európai gyökerei, a melegek aktívan részt vettek az európai kultúra kialakításában. Persze valamilyen szinten az iszlám is ott van benne. Melegnek lenni nem választás kérdése. Mondjuk aki muzulmán családba születik, az se nagyon választhat. Az LGBT "ideológiának" nem része a heteroszexuálisok megsemmisítése. De magának az iszlámnak sem része a keresztények kiirtása. A melegek nem folytatnak térítést. Persze ez az iszlámmal kapcsolatban sem kiemelkedő probléma. Akkor nincs is lényeges különbség? Hipokrita vagyok? Vizet prédikálok, de bort iszok?
A melegek miatt a múzeumokban a heteroszexuális párokat ábrázoló alkotásokat nem kell levenni a falról. A leszbikusok, ha egy virslit és két főtt tojást találnak az élelmiszercsomagjukban, nem dobálják el. Minket nem kell integrálni, a melegekkel pontosan úgy kell viselkedni, mint ahogy normális módon egy másik emberrel. (Heteró párok szexualitásával sem illő foglalkozni, tőlük sem szokás megkérdezni, hogy ki van felül az ágyban.) Melegfelvonulás? Mennyivel kihívóbb, mint mondjuk a riói karnevál? Nem követelünk több jogot magunknak, csak ami mindenki másnak is jár, és igyekszünk alkalmazkodni, belesimulni a társadalomba. És talán valahol itt lehet a határ, az a korlát, amiben elakadtam.
Mert gondoljunk bele, mi történik, amikor egy muzulmán országban egy keresztény bemegy egy mecsetbe? Mezítláb lép be, a cipőjét kint hagyja, talppal gondosan lefelé fordítva. Ha nő, a szokásoknak megfelelően öltözik, hosszúnadrág, kardigán, kendő. Az imádkozókat nem zavarja, aki Mekka felé leborul, nem megy el előtte, csak a háta mögött. Csendben van, nem hangoskodik. És senkinek eszébe nem jut, hogy el kéne távolítani bármit is a mecsetből, ami zavarja a keresztény vallásos meggyőződést.

10 megjegyzés:

Budavári Ágota írta...

Valahogy így...

AncsaT írta...

Igen, valahogy így lenne normális. De mi itt Európában azt tanuljuk, hogy a tolerancia érték, ahonnan a migránsok érkeznek, ott ez gyengeség. A konfliktusokat szerintünk kompromisszumokkal, szerintük meg erőszakkal lehet megoldani.

És annyira más a hátterünk, hogy nem is értjük egymást. A migráns dühöng, hogy nem adnak neki palackos vizet, hanem azt várják tőle, hogy a csapból igyon, mint az állatok. Mi meg fel vagyunk háborodva, hogy mit kényeskedik, aki elvileg az életveszélyből menekül, és mit urizál, hiszen mi is a csapból iszunk, akkor ez most állatnak nevezett minket? Pedig csak az a helyzet, hogy ahonnan ők jönnek, ott a csapvíz ihatatlan, fertőző. Ők nem tudják, hogy nálunk a csapban tisztább víz van, mint náluk a palackban. Mi meg nem tudjuk, hogy ők ezt nem tudják. De mi próbálkozunk, igyekszünk megérteni őket. Néha talán túlságosan is. Mert a Biblia szerint szeretned kell az ellenségedet, hogy a mennybe juss. A Korán szerint pedig meg kell ölnöd.

Veronika írta...

Nem hiszek abban, hogy a más háttér mindenre magyarázat. Nem hiszem el, hogy azért tör be nálunk lakott tanyákra, mert náluk ezt lehet és nem érti, hogy mi ebben a baj. Nem hiszem el, hogy azért szedi fel más fakerítését tüzelőnek, mert náluk ez a szokás és nem érti, mi miért nem a szomszéd kerítésével tüzelünk télen. Egyes dolgokra magyarázat az eltérő háttér, de nem mindenre, csak olyan könnyű elbújni mögé és azt mondani, nem baj, hadd csinálja, elvégre másképp szocializálódott.

A liberalizmus manapság pedig éppen addig terjed, hogy másnak mindent, nekünk semmit. Annyira szeretnénk politikailag korrektek, megengedőek, érzékenyek és megértőek lenni másokkal szemben, hogy azt nem vesszük észre, hogy közben saját magunkat korlátozzuk, szabályozzuk, változtatjuk át, annak megfelelően, hogy éppen kivel szemben szeretnénk maximálisan korrektnek tűnni. Mint ahogy Milánóban ma már lehetetlen biztonsági őri munkát kapni, ha született olasz/európai vagy, mert ha netán egy nem olasz/nem európai vendéggel keveredsz nézeteltérésbe, akkor úgyis megvádolnak, hogy rasszista vagy. Persze, mindez fordítva már nem működik. Ha téged dob ki a nem európai biztonsági őr a plázából, akkor ő nem rasszista. Ez is csak odafelé működik. Ez ma a liberalizmus. Kár érte, mert egy nagyon jó, nagyon klassz dolog lenne. Csak átestünk a ló másik oldalára.

AncsaT írta...

Sajnos a szélsőségek megteremtik a maguk ellenpólusait. A túlzásokba eső liberalizmus kitermeli a szélsőséges idegengyűlöletet, és a kettő eredője nem valami középutas megoldás lesz, hanem felfordulás és erőszak. Az a liberális Németország, ami Magyarországot ostorozta, mert könnygázt fújt a határon áttörni készülő migránsokra, a saját polgáraira fújt könnygázt, amikor összecsaptak a rendőrök a bevándorlásellenes tüntetőkkel.

Unknown írta...

Ez egy nagyon jó poszt lett, mélyen elgondolkoztam és egyetértek sok mindenben. Keresem, hogy hol kell meghúznom a saját nézetrendszereim határvonalait, hogy az már ne sértse más jogát a véleményéhez, a hitéhez... Levenni a kereszteket a keresztény templomból... Miért, az egymás mellett élés, a salad bowl, a multikulti nem azt jelentené, hogy mindenki megőrzi saját egyéniségét, és úgy létezünk együtt? Nekem ez már önfeladásnak tűnik, hogy lemondok az egyéniségem egy részéről... Akkor, hogy leveszem a keresztet a templomból...

Amúgy offtopic, de vhogy mégis idetartozónak érzem, mert a túlzott érzékenységhez kapcsolódik, most Goodreadsen megy egy hatalmas vita, ahol is egy történelmi románc keretében a ragszolgatartó fia és a néger fiú együtt nőnek fel, és egymásba szeretnek. Nincs idealizálva benne a rabszolgatartás, a szerelem meg kicsit olyan naiv is, most mégis az író vérét veszik már lassan a túlérzékeny liberalis jogvédő harcosok, hogy a fehér-fensőbbség és privilégiumok áthatják ezt a szöveget, olyan mögöttes üzenetekről beszélnek, amiket szerintem nem lehet kiolvasni a szövegből. Négyszáz éves történelmi gyökerekre hivatkoznak, hogy nem is tudom, milyen ősük érintett volt, rabszolga, és őket mélyen sérti ez a szöveg. És ha ezt nem érted, nem érzed át, akkor rasszista vagy. Szóval lassan én is rasszista leszek. Vagy megnézem, az én őseimmel mi történt négyszáz éve :) Talán az a baj, hogy egyáltalán szerelem szövődhetett a regény két karaktere között, és nem valami brutális végkicsengése lett a történetnek, amely rezonál a fájdalmaikra. De lehet, az is baj lett volna. Már egyáltalán az is baj, hogy megszületett a szöveg. És a végén az ültetvényes fia még fizet is a rabszolgáknak, mint valami Izaura, szóval teljesen naiv és ártatlan az egész, a jogvédők most mégis darabokra tépik az írót és a szöveget. Ez is valahol átbillent már egy határon, úgy érzem, de lehet, hogy tévedek...

AncsaT írta...

Nem offtopic, témába vág, mert szintén annak a túlzásba viteléről szól, hogy tekintettel vagyok a másikra. Értelmetlen és romboló öncenzúrát kérnek számon a szerzőtől. Pedig szerintem egy történet cselekményét nem lehet ideológiailag kifogásolni. Abba esetleg bele lehet akaszkodni, hogy ezt milyen megvilágításba helyezi a szerző, milyen értékeket próbál meg közvetíteni általa, de a történés maga nem vitatható. Mert tegyük fel, hogy ez valahol, valamikor a valóságban is megtörtént. (Nem lehet kizárni, elvileg előfordulhatott.) Akkor egy valós eseményen alapuló művet meg kéne hamisítani egy ideológia nevében? Ez volna csak a durva dolog! Nem?
És miért ne szólhatna egy történet a fehér felsőbbrendűségről? És egyáltalán, miért kéne egy történetnek a miénkkel azonos ideológiát hirdetnie? Attól az még lehet jól megírva, lehet élvezetes, csak nem fogunk vele mindenben egyetérteni. Kíváncsi lennék, de Sade márki könyveiről vagy Apollinaire Tízenegyezer vesszőcsapásáról mit írnának ezek a kommentelők? :)

Unknown írta...

Számomra az a legelképesztőbb, hogy mindez ugye egy szűk szubkultúra keretében megy, ami a slash csoportok, más ilyen érdeklődésű közösségi oldalakat jelent, azért ez az angol interneten igen nagy számokat tesz ki, és olyan emberek ellenzik ezt a sztorit a leghangosabban, akik maguk amúgy írói és olvasói az ún. slave-ficeknek. Érvelésük szerint a fantasy világban ez más, itt meg valami fehér saviour-toposzról magyaráznak, hogy az rasszista, mert meg ez egy történelmi fic :) Nekem ehhez már túl közép-európai agyam van, vagy nem tudom, de szerintem ha az egyiket elvetjük, vessük el a másikat is, vagy csendesedjünk... Itt tényleg a túlérzékenység a probléma, hogy egy fekete srácot megment egy fehér, az fehér saviour toposz és yay... Na, nagyon elkanyarodtam a témától, bocsánat, csak kicsit csalódott vagyok a kettős mérce ilyen alkalmazása miatt, ezzel a szuperszenzitiv kisebbség-védelemmel most találkozom először ilyen élésen, és vannak kételyeim, hogy jó irányba visz-e ez minket. Tisztelem a fájdalmukat, a történelmüket, ahogy csak tőlem telik, mint egy privilegizált csoport tagjától, remélem, ez nem hangzik hazugnak, és a társadalomban biztos sok hátrány éri őket, csak hát, vhogy mégsem teljesen tiszta nekem, miért kéne ezért ezt a nagyon kis naiv írást eliminálni :(

AncsaT írta...

Nekem erről az az jut eszembe, amit a Jézus Krisztus Szupersztár rockoperáról olvastam. Ugye a filmváltozatban Jézus fehér, Júdás meg fekete. Piszkálták is érte a rendezőt, hogy ennek milyen rasszista felhangjai lesznek majd a vásznon, és át kéne gondolnia. Azt nyilatkozta, hogy ezzel nem volt hajlandó foglalkozni, és egyébként kipróbáltak többféle szereposztást is, volt fekete Jézus, fehér Júdással, de neki ezek a hangok és ezek színészek feleltek meg a legjobban.
Ez a művészi szabadság körébe tartozik. És nem kell belemagyarázni azt, ami nincs benne. Mert rossz, aki rosszra gondol. Húsvétkor a locsolkodást irtóra rühellem, és aki kölnisüveggel közelít, közlöm vele, ha egy csepp is rám kerül a bűzmirigyéből, akkor igen morcos leszek, és a saját tojásait fogom a kezébe nyomni, és ha nem bírja ki locsolkodás nélkül, akkor használjon csapvizet, de az is bőven elég nekem, ha a locsolóversikéjét elszavalja. De még véletlenül sem vádolom meg szexizmussal az illetőt, mert ez csak egy bugyuta hagyomány, amit értelmetlenül követ évről-évre, mert szerinte aranyos dolog, és nem ledegradálni akar, meg a nőiségembe gázolni.

Szabi írta...

A történelem folyamán már több rendszerről bebizonyosodott, hogy elméletben ugyan ideális, de mire az emberek megvalósítják, horror lesz belőle. Pl Francia forradalom vagy Marxizmus. Sajnos nem tudunk mást, csak ismételni magunkat.

Vallásaink lassan átmennek a maguk paródiájába. Eddig az egyházvezetők érdekei szerint csűrték csavarták a tanaikat. Most majd azért változtatgatnak, hogy minél több embert becsábítsanak a szószékeik elé. Lehet, nagyon cinikus vagyok, de nem írnám feltétlenül a liberalizmus számlájára a keresztek levételét. Inkább arra gyanakszom, hogy mivel a fehér emberek körében megcsappant a templomlátogatási kedv, megpróbálják máshonnan pótolni a híveket.

A 'saját tojásaidat adom a kezedbe' szöveget már én is alkalmaztam párszor. :p

AncsaT írta...

Ó, az elmélet meg a gyakorlat... Párkapcsolat és gyereknevelés eseténen látjuk, hogy mennyire elválik a kettő. :)

És mondjuk, ha a politikai vezetők hülyék (vagy annak nézik a választóikat), akkor miért várnánk mást az egyházi vezetőktől. Ők is idióták és/vagy palira veszik a híveket. Azt hiszem, ez előfordul minden olyan foglalkozási körben, ahol annak művelői a tömegek fölött állóknak érzik magukat. (Lásd orvos, jogász stb.)

OK, hát lehet variálni is, mondjuk "locsolót" is mondhatunk a tojás helyett. :)

Megjegyzés küldése