Oldalak

2013-12-28

Bagolyhajsza

Könyves játékot hírdetett "Gaura Ági" a fészbukon. A feladat, hogy fotót kell postolni hozzá, amin karácsonyi környezetben látható valamelyik könyve, vagy akinek az még nincs, egy bagoly. (Annak apropóján, hogy a Lidércnyomás-ban szerepel a rézfaszú bagoly.) Mivel a játékban saját készítésű, karácsonyfára akasztható rézfaszú baglyot (is) lehet nyerni, gondoltam benevezek. (Könyvet is lehet, de azt nem akarok nyerni, mert az már van, illetve lesz, de majd ezt is elmesélem.) Nem tűnik különösebben nehéznek a feltétel, amivel bekerülhet az ember a sorsolásba, de a sors közbeszólt, és nekem is sikerült komplikálttá tenni a dolgokat, így ami nagyjából 5 perces meló, azzal sikerült egy fél napot eltöltenem.
Először is úgy indult a dolog, hogy a könyveket nem tudtam fotózni, mert nem értek ide karácsonyig. Pedig tesóm időben berendelte őket, sőt volt olyan kedves, hogy szerzői dedikációval kérte. Szóval igazi álomajándék lett volna. De. A könyvet a szegedi átadópontra kérte, mert így nem kerülik el egymást a futárral (na ez külön sztori, elmesélem majd ezt is). Az átadópont a Gutenberg utcában van, ahová a könyv időben meg is érkezett, csak ő nem tudott róla, mert az értesítő levél a spam közt landolt. A Sárkánytűz könyvesbolt levele, a Delta Vision kiadó webboltjának küldeményéről cherubion.hu-s email címről jött. Ez még engem is összezavart kissé.
Egy idő után (24-én délelőtt, mikor máskor) tesómnak gyanús lett a dolog, belenézet a spam mappájába, és megtalálta a levelet. Gondolta, odaszól a boltba, meddig vannak nyitva. Rákeresett a neten, és megtudta, hogy a bolt megszűnt. Biztos marhaság, hiszen írták, hogy ott a könyv. Kereste a fészbukon is őket, ahol talált egy szegedi telefonszámot, amin azonban "előfizető nem kapcsolható". Megmérgelődött, elment a címre, ahol mégiscsak volt bolt, de sajnos zárva, nyitás két hét múlva, január 6-án. Így nem vámpíros könyvet kaptam karácsonyra. Hanem egy Angelfall-t. Ami vicces, és szintén necces ajándék volt.
Vicces, mert én is azt adtam neki. A kiadótól mint fordító kaptam 2 db tiszteletpéldányt. Csak sajnos nem volt bent Eszter, aki egy puha, és egy kemény fedéllel szokta nekem küldeni a példányaimat, így mindkettő puhafedeles lett. Ezért aztán tesómtól kaptam egy keménytáblásat, hogy díszíthesse a polcomat. (Ha valaha kiadót fogok vezetni, csakis keményfedeles tiszteletpéldányokat fogok osztogatni, mert minimális többletköltség, de a szerzők, fordítók, szerkesztők megbecsülve érzik magukat, nem gondolják, hogy spórolni akarnak rajtuk.) Én meg egy fordítói dedikálással ellátott példányt adtam tesómnak. (Puhafedelest, és igazatok van, vehettem volna neki a boltban egy keménytáblásat, hogy ne gondolja, spórolni akarok rajta.) Necces meg azért volt a dolog, mert a Pick-Pack pontra kért könyvet a kiadó futárral küldte ki, amit tesóm nem várt, így nem volt otthon. De a futár olyan rendes volt, hogy este felhívta telefonon, és a telephelyről hazafelé menet még egyszer kivitte neki, különben csak 30-án kapta volna meg. (Én meg ki tudja mikor.)
Ennyi kálvária után már nem kellett volna meglepetésként érjen, hogy nem találok itthon baglyot. Pók, egér, harkály, cinege, varjú, veréb, kóbor macska, meztelencsiga, hangya és még ki tudja miféle vadállatok sűrűn megfordulnak nálunk, de bagoly nem jár erre. Kata szekrényében fából faragott, méhviaszból öntött, rézbe karcolt meg porcelán verzióban találtam elefántot, kígyót, elefántot nyelt kígyót, delfint, sast, fókát, lovat, kismacskát, nagymacskát (tigris, oroszlán), kutyát, zsiráfot, pillangót, katicabogarat, fecskét, zebrát, vízilovat, kaméleont, de baglyot nem.
Hazajött Kata, kérdezte, hogy miért szaladgálok fel-alá félőrülten. Mondom, kell egy bagoly. Nagy pirospont neki mert nem azt mondta, hogy nem vagyok normális, hanem nekiállt velem együtt baglyot keresni. Mondta, hogy van neki egy baglyos kitűzője. Tökre megörültem, de hiába túrtuk fel a gyerekkori holmijait, minek során megtaláltam a gyerek elől rejtegetett, tiltott önkényuralmi jelképekkel díszített relikviák egész sorát, a kisdobos síptól kezdve, az úttörőjelvényen át, a KISZ tagsági igazolványig, szóval napvilágra került az én kedvesem sötét, munkásmozgalmi múltja, de bagoly az nem volt sehol. Akkor eszébe jutott, hogy a múltkor a gyermek meglátta a kitűzőt, és megtetszett neki, ezért elkérte tőle. Nosza, áttúrtuk Fecó szobáját is.
Szerintem, ha szörnyű gyanútól űzve drogot kerestünk volna, akkor sem tartunk alaposabb házkutatást. Sajnos a kitűző nem lett meg. De ha már ott voltunk, átnéztük a plüssállatokat, a kinder-bigyókat, a kis tapadókorongos izéket, amiket gyűjtögetni lehet, a műanyagfigurákat, a rég kinőtt állatkás kesztyűket, sapkákat. Eközben találkoztunk a nagy brehmben előforduló összes állatfajjal, egyet kivéve: a baglyot. Kata ajánlotta, hogy keressünk képet. Újságban vagy könyvben, mert pl. Búvár Zsebkönyvben biztos lesz. De én baglyot akartam, nem a bagoly képét (mert ugye a rózsa meg a rózsa neve közti alapvető különbséget nem kell ragozni), szóval vigasztalhatatlan voltam.
Megfordult mindenféle dolog a fejemben (neeem, az ereim felvágása, vagy, hogy kivetem magam a csukott ablakon, az nem volt köztük), gondoltam arra is, hogy átmegyek a szomszédba, baglyot kunyerálni, vagy hogy megtanulok horgolni, és csinálok egyet, esetleg papírból bagolyformát vágok ki, teleragasztom a párnából csent tollakkal, gombot varrok rá szemnek, de elakadtam a csőrénél, hogy az miből legyen. Aztán mégis nézelődtem Fecó könyvespolcán, kísértésbe estem az Artemis F. Owl kötettel, de ugye olyasmi kéne, ami első ránézésre is kétségtelenül baglyot mutat. Éppen kezdtem teljesen bedepizni, mikor Kata széles mosollyal elém penderült, és a kezembe nyomott valamit. Egy baglyot!
Műanyagból való példányt, ami lapos, és hátulról nem is igazán hasonlít bagolyra, a szárnyát elnézve pedig nekem inkább denevér jut az eszembe (nem csak nekem, mert aztán Ági is Batman-bagolynak titulálta), a csőrétől lefelé leszakadt róla a papír, a lábai szőrös kecskelábnak tűnnek, szóval inkább valamiféle rettenetes kiméra ez, de azért a feje, a feje az kétségtelenül bagoly. Átöleltem az én drágámat, aki előkerítette nekem a világtörténelem legborzalmasabb bagolyábrázolását, de nagyon boldoggá tett vele. Aztán hálakönnyektől nedves szemekkel rohantam, hogy a karácsonyfánk ágai közé szuszakolva lefotózzam a szörnyeteget, és végre elpostolhassam a játékba.
Meglátjátok, ebből még hagyomány lesz nálunk. Mert ha a Igazából szerelem betlehemes jelenetében, a jászol körül lehetett homár, polip meg cethal, akkor azt hiszem nálunk is fészkelhet bagoly a karácsonyfán.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése