Oldalak

2012-08-07

A nővér válaszol

Kicsit elmaradtam a blogolással, és holnap elutazunk nyaralni, elméletileg a telefonomról tudok postolni, gyakorlatilag nem tudom lesz-e rá alkalmam, kedvem. Erről már napok óta akarok írni: egy levélben merült fel az ötlet, hogy egy angol nyelvű oldal mintájára (Ask a Sister, We Always Answer), nem ártana egy magyar sem, ahol egy tanácstalan fiatal, aki (majdnem azt írtam, azt se tudja, fiú-e vagy lány) még nem jött tisztába a saját identitásával, tele a feje kérdőjelekkel, szóval egy ilyen egyelőre még bizonytalan fiatal kérdezhet. A kérdéseire pedig normális válaszokat kap, nem szexuális praktikák leírását (van ilyen valahol? dobjatok linket!), társkereső oldalak címét, vagy hátba veregetést, hogy heló, te is buzi vagy?, gyere velünk a prájdra, gyere ösztóbulira, rendelj szivárványos karkötőt és labrisz fülbevalót stb. Szerintem nem erre van szüksége.
Hogy az igény létezik, azt onnan sejtem, hogy a blogom kapcsán már ketten is megkerestek ilyen ügyben. Hogy azt gondolják, de nem tudják biztosan. És akkor most mit csináljanak? És ilyenkor az ember elég nagy kínban van, mert szegénynek kéne is mondani valamit, ugyanakkor ez elég nagy felelősség, mert alkalomadtán az egész további életét meghatározó kérdésről van szó. Ha lenne egy közösségi oldal, ahol az én válaszom csak az egyik lenne, több másik mellett, ahol hasonló kérdésekre már meglennének a válaszok, és akkor nem is kéne direktben tőlem, elég lenne neki, ha elolvasná a korábbiakat, esetleg olyat kérdezne csak, ami egyedi és még nem volt róla szó.
De általában nem olyan bonyolult, mert a leggyakoribb kérdések nagyon hasonlóak:
1) Tetszik nekem egy másik lány, A) és egyszer már volt B) de még soha nem volt szexuális kapcsolatom nővel. Vajon én most leszbikus vagyok? (Érdekes, aki két nővel is szexelt, az általában már nem kérdez ilyet. Mintha a második valami vízválasztó volna, onnan már ez nem kérdés.)
2) Hogyan lehet megállapítani valakiről, hogy leszbikus? (Nem feltétlen saját magára gondol, lehet valaki másra.)
3) El merjem-e mondani annak a lánynak/anyámnak/apámnak/testvéremnek/osztályfőnökömnek/dédnagymamámnak/szomszédnéninek/postásnak/stb.?
4) Be voltunk kicsit piálva, megcsókoltam azt a lányt, és nagyon jó volt, de most olyan fura, nem merek szólni hozzá, és ő is kerül engem. Mit csináljak?
5) Nagyon szigorú erkölcsök szerint/vallásosan neveltek otthon, és folyton az jár az eszemben, hogy ez vajon nem bűn?
6) stb. Lehet folytatni a sort, akár kommentben is. (Csak számozzátok meg, úgy könnyebb hivatkozni rá.)
A kérdések nem egyszerűek, és a válaszok sem azok. Először is nem vagyunk egyformák, ls a körülményeink sem azok. Ami az egyik esetben jó válasz, az a másikban nem feltétlen az. Mégis vannak általános elvek, melyekkel nem lehet túl nagyot tévedni. Például aki bizonytalan az identitásában, annak nem árt elmondani, hogy az ember szexualitása meglehetősen összetett, sokoldalú, változatos és hajlékony dolog. Nincs egyetlen heteroszexuális ember sem (vagy ha van, akkor valami baj van vele), akinek ne fordult volna meg valaha a fejében a gondolat, hogy milyen lenne egy azonos neművel a szex. A tinédzserek kíváncsiak, kísérleteznek, kipróbálnak ezt-azt. Az alkoholt, a drogokat, a művészfilmeket, zumbát, paleolit diétát, meg a homoszexet. Mégis elég kevesen lesznek később alkoholisták, drogfüggők, tarrbélák, táncoktatók, dietetikusok vagy melegek.
A szexualitás nem kétpólusú, fekete-fehér. Nem csak melegek és heterók vannak. Nem kell feltétlen választani a két szélsőség közt. Vannak biszexuálisok is, akik mindkét nem tagjai iránt érdeklődnek. Ráadásul ez a fajta érdeklődés (sem) nem marad feltétlen állandó. Lehet valakinek fiús, majd lányos és ismét fiús korszaka, attól függően éppen kire van rákattanva. Szóval egy csóktól még nem dől el minden. Ha valaki lefekszik egy lánnyal, attól még nem lesz örökre és végérvényesen leszbi. Ezt nem árt észben tartani, mert aztán lehet, hogy egyszer beleesik egy srácba, és egy meggyőződéses leszbikusnak sem biztos, hogy ez kisebb megrázkódtatás, mint egy heterónak rájönni arra, hogy ő meleg.
Egyáltalán, nem biztos, hogy ezt azonnal el kell dönteni. A keresés is egyfajta identitás. Vannak heterók, melegek, biszexek meg keresők, akik még nem tudják magukról, hogy melyik irányba húznak jobban. Ebből következik, hogy óvatosnak kell lenni, kivel és mit oszt meg az ember. Egy tanácstalan kérdés után a pletykás osztálytársunk ha szétkürtöli, hogy leszbik vagyunk, akkor ez már csak nekünk lesz kérdés, mindenki más tudni fogja, hová tartozunk. (Mondjuk a srácok nagy részét ez egyáltalán nem szokta zavarni, ettől függetlenül rád hajtanak.)
Akkor mégis kinek és hogyan beszéljünk erről? Comingoutban én aztán nem sok tapasztalattal rendelkezem, de itt is van pár aranyszabály. Csak olyannak, akiben megbízunk. Akiről feltételezzük, szeret minket annyira, hogy elfogadjon ezzel együtt. Apró lépésekkel haladjunk. Nem feltétlen a meleg esküvőnkre szóló meghívó átadásával kell nyitni. Meg lehet kérdezni a véleményét úgy általában a melegekről. Mondjuk egy film vagy egy újsághír kapcsán. Persze figyelni kell, hogy ne csak egy felületes sztereotip vagy politikailag korrekt rutinválaszt kapjunk. Fejtse ki hosszabban az álláspontját. Aztán szakállas trükk, de mondhatjuk azt, egy barátunk van ebben a helyzetben, és nem tudjuk, mit válaszoljunk neki. Aztán megkérhetjük, válaszoljon teljesen komolyan, élje bele magát, mondjuk mi lenne, ha rólunk lenne szó. Hát, el kell mondjunk valamit...
Csak akkor lépjünk tovább, ha az előző szinten megnyugtatóan pozitív választ kaptunk. Ez a fokozatosság és óvatosság a megfelelő akkor is, ha közeledni szeretnénk valakihez. Nagyon könnyű félreértelmezni a másik jeleit. És van egyfajta romantikája annak is, mikor valakit váratlanul a falnak nyomnak, lesmárolják és a bugyijába nyúlnak, és mondjuk egy leszbi buliban túl nagy meglepetést nem okozhatunk ezzel, de tágabb körben és főleg kezdőknek én nem ajánlanám. Gyakran megesik, hogy némi alkohol befolyása alatt két barátnő, akár csak heccből, pasikat gerjesztendő, vagy csak mert úgy adódik, megcsókolja egymást. Esetleg az ágyban kötnek ki. Ha ezt nem előzte meg a korábban említett fokozatos közeledés, akkor könnyen zavarba jöhetünk, és nem tudjuk hányadán állunk.
Lehet, hogy kissé szégyelljük magunkat, főként mert nem tudjuk a másik mit gondol rólunk. Szeretnénk is folytatni a dolgot, meg félünk is tőle, hogy mi lesz, főleg mit fognak gondolni, szólni a közös ismerősök, ha megtudják. Nem kizárt, hogy a másik fejében is pont ez jár. Két használható tanácsom van. Először is nem kell nagyon parázni. Az alkoholos befolyásoltsággal és a tizenéves életkorral szinte bármi megmagyarázható. Ha bármi gáz van, fogjuk a piára, nevessünk rajta, vegyük lazán a dolgot. Másodszor, beszéljünk a másikkal. Nyugtassuk meg, hogy diszkrétek vagyunk, nem kürtöljük szét a történteket. Mondjuk el, hogy kissé mi is zavarban vagyunk, minket is meglepett a múltkori estének ez a fordulata, de a zavarnál több bennünk a kíváncsiság. Főként az ügyben, hogy az alkoholnak milyen és mennyi szerepe lehetett a dologban. Érdemes volna ez ügyben kísérletet végezni józanul is.
Egyedül az 5. kérdésre van határozott válaszom. Nem bűn. A vonzódás önmagában sosem az. Természetesen, például ha az egyik fél kiskorú, akkor a törvénynek igen határozott álláspontja van mindenféle szexuális dologgal kapcsolatban. Mindegy, hogy te 15 vagy, a másik meg a jövő héten lesz 14, ez legfeljebb enyhítő körülmény. Vagy ha mondjuk az egyik fél házas. Vagy mondjuk az egyik tanár, a másik meg a tanítványa. Vagy főnök és beosztottja. Az ilyesmi nem okés sohasem. De ezek problémásak heteró felállásban is, tehát nem a leszbikussággal van baj, hanem más körülményekkel. Szóval leszbikusnak lenni egyáltalán nem bűn. Pont.

13 megjegyzés:

Rosabella Sanchez írta...

Ez egy zseniális ötlet Ancsa! Anno én is pont ilyen cipőben jártam. Össze voltam zavarodva, hogy most mi lesz, és igazából azt sem tudtam, hogy mit is jelent egy nőt szeretni. Elkezdtem a neten böngészni, de néhány elvtársnő blogján kívül mást nem találtam. Úgyhogy ez egy jó kezdeményezés! :) Pláne, hogy anno engem is te ráztál gatyába! Ha akkor nem találok el hozzád, lehet még ma is a fejem fognám és körbe-körbe rohangálnék.

Érdekes, hogy a második nő szerepe ténylegesen mennyire átbillenti a mérleg nyelvét. Talán, mert úgy gondoljuk, hogy az első még lehet egy hiba, kíváncsiság...stb., de a második az már nem lehet véletlen. Amikor a második párom először megcsókolt már semmi félelem, aggodalom nem volt bennem, hogy vajon most ez mi?

A kérdések is jók. Nagyjából tényleg ezek azok, amik felmerülnek egy fiatalban. Aztán ha már belejönnek, jön a szexuális praktikák iránti igény. ;)

Névtelen írta...

Úgy vélem semmi bajom a melegekkel, bár okom lehetne rá. Kisiskolás koromban otthon csak nagylavór volt, és bár nekem az is tengernek tűnt, anyám heti egy alkalommal elküldött a közeli fürdőbe. Amikor a suliban említettem, a többiek röhögtek hiszen: „- Oda csak buzik járnak”. Nem tudtam mi az a „buzi”, nem tudtam, min röhögnek. Emlékszem egy kőr alakú teremre középen medence, amelyben körbe lehetett ülni. Csak mezítelenül lehetett bemenni ott kaptunk egy apró kötényt, amit magunk elé kötöttünk. Egyke gyerekként akkoriban szinte mindenkivel ismerkedtem, akivel beszélgetni lehetett, a fürdőt sem hagytam ki. Egyszer egy idősebb pasival beszélgettem, mellé ülve, amikor a víz alatt hozzám ért a keze. Azt hittem, véletlen, de amikor csúsztatta a combomon, tudtam nem az. Nem tudtam, mit akar, csak rossz érzés fogott el. Cikinek éreztem otthagyni, és persze féltem is, ezért úgy csináltam, mintha úszni támadt volna kedvem, és bevetettem magam a vízbe. Nem jött utánam, talán mert nem volt üres a terem, talán mert nem akart jobban elriasztani. Nem mentem vissza hozzá, otthon közöltem anyámmal többé nem megyek oda fürdeni.
Egy másik eset ipari-tanuló koromban történt. Földalatti nyilvános WC az Örs vezér téren. Nagyon kellett vizelnem bementem a pisildébe, ami üres volt. Épp kezdtem előbányászni a slagot, amikor utánam jött egy jókora pasi, és mellettem a harmadik csészéhez állt. Ebben nincs semmi különös, elővettem és próbáltam lazítani a záróizmokat. Furcsa érzésem támadt, a pasira pillantottam, aki előre hajolva a sliccem bámulta és rángatta a bőrt a slagján. Abban a pillanatban görcsberándultak a záróizmaim. Szenvedtem, mert vizelnem kellett, de egy cseppet sem tudtam kipréselni magamból. A pasi látta a szenvedésem, vigyorogva megkérdezte: „Nem megy?” Dühösen odavágtam: „Nem!” és kijöttem a vécéből. Nagyon rég történt, de attól kezdve, nyilvános helyen csak ülve vizelek. Állva képtelen vagyok.
Ennek köszönhető, vagy sem, nem tudom, de nekem soha nem jutott eszembe azonos neművel próbálkozni. Se tini koromban, sem később. Talán a fiúk másképp viszonyulnak hozzá, mint a lányok, hiszen nekünk az sem jut az eszünkbe, hogy a barátunknál aludjunk, vagy kölcsönkérjük az ingét, nadrágját, cipőjét. A kézfogáson kívül, ha véletlenül hozzám ér egy pasi, feláll a szőr a hátamon. Igaz, olyan nők esetében is ez történik, akik engedélyem nélkül lépnek a személyes szférámba, pl. villamoson, buszon. Egyébként is körbe vagyok falazva, amin senki nem tud áttörni. Az, hogy valamiről nyíltan, őszintén beszélek, nem jelent áttörést, mert bárki idegennel képes vagyok rá, ha úgy vélem, nem tud visszaélni vele. Ha visszaélési lehetőséget vélek, a nejem előtt is bezárkózom.

Igen, a pasikat nem zavarja, ha egy nő a lányokat kedveli, mert nem a nők nemi identitására indulnak be, hanem testére, személyiségére. Talán még jópofának is tűnik, ha azt mondhatja: „Semmi baj, jól el leszünk hármasban.” Számunkra izgató látvány, amint két csodálatos nő nyalja, falja egymást, de nem azért, mert lezbik, hanem mert gyönyörű testük van. Ha ugyanezt két elhízott, vagy ráncos nő teszi, a pasi nem indul be, csak talán, ha előtte annyit iszik, hogy már az is mindegy.

Martes

Névtelen írta...

Újabb történet. Valamikor régen egy férjes barátnőm. Találkozgattunk, csókolózgattunk, de szexre nem került sor, talán mert nem akarta megcsalni a férjét. Egy nap elmesélte, hogy a barátnője azt javasolta, próbáljanak ki hármas szexet, két nő, egy pasi. Kérdezte a véleményem. Furcsának találtam, de nem akartam befolyásolni, ezért kitértem a válasz elől. Nem sokkal később kaptam el levelet egy ismerős nevű mégis idegen nőtől. A pontos tartalmára nem emlékszem, de az volt a benyomásom, közeledni akar, mert nagyon bizalmas stílusban írt. Amikor beugrott, honnan ismerős a név - a barátnőm barátnője - ridegen, szinte durván elutasítottam, mert az volt az érzésem, el akar szakítani a barátnőmtől. Nem válaszolt, én pedig a barátnőmnek természetesen nem említettem a dolgot. Telt múlt az idő, szinte el is felejtettem az egészet, amikor a barátnőm felhívott, és valami fantasztikus élményként elmondta, hogy megvolt a hármas szex. Egy este csak úgy mellékesen megemlítette a férjének a barátnője javaslatát, és a férje belement. Természetesen a két család – a barátnője is férjes – ismeri egymást, és előre megbeszélték a szabályokat. A két nő egymással csak övön felül érintkezik, amíg a férje mindkettőjükkel övön alul foglalkozott. A javaslatot tevő barátnő férje nem tudott a szexről, csak arról, hogy a felesége későig maradt a baráti családnál, és azok rábeszélték, hogy aludjon ott. Mint említettem, a barátnőm élményként élte meg, utólag azt is elmondta, hogy a barátnője először rám gondolt, de a válaszlevelem után váltott. Újabb hetek hónapok teltek el, született egy baba, és a barátnőm válni készült. Kérdésemre azt válaszolta a férje nem törődik se a babával, se vele. És mi van a hármas szexel? – kérdeztem vissza. Azt mondta, a férje szerette volna, de ő nem. Akkor is csak azért ment bele, mert a férje egyre jobban hanyagolta, ezért így próbálta meg felfrissíteni a szexuális életüket.
Néha, 2-3 havonta beszélünk telefonon, elvált, második férje, és a második baba van, a volt barátnő pedig már csak jó szomszéd.

Van még egy történetem, de az meleg férfiről szól, aki több mint húszévi házasság után jött rá, hogy meleg, de már nem akarom húzni az időd. :-)

Martes

Névtelen írta...

Oké, oké, dolgozom rajta.
Az ötlet védett, csak mondom. Én védem. Baltával. Labrisszal, ha úgy tetszik. Csak jelentkezzetek Nővérnek, Fivérnek!
Ty

AncsaT írta...

Az ötlet gazdája Tyúk, dolgozik is rajta. Egy kedves fivér már jelentkezett, hogy szívesen válaszol a felmerülő kérdésekre. Időközben a projekt egyre dagad, már a meleg fiatalok szüleire is gondolunk, meg divatra (bakker, elképzelek egy divatbemutatót, ahol a kifutón tagbaszakadt buccsok kacsáznak végig, kitaposott bakancsban, rongyos farmernaciban, férfitrikóban és bőrdzsekiben), kultúrára, receptekre, háztartási praktikákra (eldugult lefolyó, ikea bútor összeszerelése, polc felfúrása a falra, zárcsere és windóz újratelepítés), pusztakezes önvédelemre, bázisugrásra és és minden másra, ami érdekel benneteket. Önkéntesek jelentkezhetnek, amint elindul az oldal.

Kedves Martes. Az élményeiddel nem lehet vitába szállni, mert te ezeket és így élted át. De ez akkor is a sztereotip "semmi bajom a melegekkel, de..." duma. Nem attól sztereotip, hogy mi történt, hanem, hogy ebből általánosítasz. Volt 3-4 meleg pasival kellemetlen élményed, és ez alapján véleményt alkotsz az összes többi melegről. Nem gondolsz arra, hogy volt egész másmilyen élményed ezerhatszáz másik meleggel, akinek soha meg sem tudtad a szexuális orientációját, pedig ők is melegek voltak. És mi van a heteró srácokkal, akik csúfoltak a szemüveged/szeplőid/sapkád miatt, akik elvették a tízóraidat, a heteró pasival, aki becsapott, mikor eladta neked a használt autóját/lakását/laptopját? A heterókkal, akik felbosszantottak, megharagítottak, megkárosítottak, kihasználtak, becsaptak. Számukat tekintve nem inkább azt kéne mondanod, hogy semmi bajod a heterókkal, bár okod lenne rá bőven?

Névtelen írta...

Hát, kedves Ancsa nem hinném, hogy én lennék elfogult, hiszen csupán pár esetet írtam le, és máris azt a következtetést vontad le, hogy elfogult vagyok. :-)
Pedig az hogy ide írok, inkább az ellenkezőjét bizonyítja.
De nem vagy egyedül.
A következő történetem – mint említettem – meleg férfiről szól. A felesége fordult hozzám, miután az egykori „Virtus” honlapon kiálltam egy melegekről szóló semleges cikk mellett. Kérte tegyek fel a nevében egy írást, amit ő a sok buzizás miatt nem mer. Nekem már az egyéb írásaim miatt volt annyi tekintélyem, hogy nem kötöttek belém. A története a következő:
Jó húszévi házasság után a férje elé tett egy levelet, amelyben szerelmet vallott egy másik férfinak. E kinyilatkozást sok beszélgetés követte, kiderült, hogy a férj serdülő kora óta meleg, csak megpróbált változni. A nő azt mondta, meleg, vagy sem, ő akkor is szereti, ezért nem akar elválni, csupán annyi a kérése, hogy a testi vágyai kielégítésére tarthasson szeretőt. A férj hevesen ellenezte, ezért a nő – nevek nélkül – a nyilvánosság véleményét kérte. Két évébe került, mire megkapta a férj belelegyezését.
Mindez számomra mellékes, de azon már eltöprengtem, hogy a férj a két huszonéves fia előtt titokban akarta tartani a másságát. Egyszerűen nem értettem. Hát nem elfogadásra nevelte a gyermekeit?
No mindegy, a nő feladott egy hirdetést, kétezer pasi közül talált szeretőt, egy férjet aki vele csalta a nejét, és úgy tűnik, minden jó, ha a vége ilyen.

Magammal kapcsolatban:
Nem akarok tőled semmit. Nem kértem fotót, se címet, se randit, és nem is fogok. Csupán azért vagyok itt, mert érdekesnek találom a bejegyzéseidet, szerintem jobbak, mint az elkezdett regényféléd: Candice és Danny, és jobbak, mint sok másé. Egyébként is, ki tudja, talán valamikor melegekről is fogok írni. :-)
Ha valamiben tudok, segítek, mint mindenkinek, ehhez sem kell találkoznunk, nekem elég egy postafiókszám. :-) Pár éve anyám adott egy nagy kanna cseresznyét. Nem akartam megsérteni, ezért mind elfogadtam, de tudtam, hogy ránk rohad. Munkahelyre nem vihettem, ott szinte mindenkinek van fája, abban az évben, amikor termett szatyorszámra hozták, kínálgatták. Úton hazafelé láttam egy öregasszonyt az unokájával. Megálltam előkaptam egy szatyrot, megraktam cseresznyével, és odaadtam neki. Meglepődött, de elfogadta. Pár kilométerrel arrébb prostik álltak az út mentén, megálltam, újabb szatyor cseresznye. Szintén meglepődtek, ajánlottak szolgáltatást, de nem fogadtam el. Sajnos mással nem találkoztam, így pár cseresznye megrohadt, összeaszalódott, de így is sokkal kevesebb, mint amennyi egyébként ment volna tönkre.

Martes

AncsaT írta...

Hát ö.. nem igazán értelek, hogy jön ide ez a fotó, cím meg randi dolog, és az "elfogult" szót nem használtam sehol. Azt írtam, általánosítottál, egy-két eset alapján alakítottad ki a viszonyulásod egy több száz milliós csoporttal kapcsolatban. Sőt, egy többmilliárdos csoporttal kapcsolatban is, mert "feláll a hátadon a szőr", ha egy férfi megérint.

Elképzelhető, hogy traumaként élted meg a gyerekkori eseteket, és ennek következtében van most problémád? Talán ottrekedtél a múltban, és nem tudsz szabadulni. Nem ezért van, hogy azóta se vagy képes egy jót pisilni, ha bemész egy nyilvános vécébe? Felvilágosult, toleráns, nyitott és befogadó ember vagy, ezért nem haragudhatsz "azokra", akik "ezt tették" veled. Ezért aztán elfojtod az ellenérzéseid, így neked "semmi bajod a melegekkel" (csak lehetőleg ilyen ne lakjon a szomszédodban, ne üljön melléd a buszon, ne kelljen vele kezet fognod stb.).

Engem egyszer majdnem megerőszakoltak, utána kicsit ki voltam akadva a bunkó pasikra, és mikor valaki, talán csak jópofaságból, megfogta a seggem, véresre vertem. Az elfojtás nem igazán az én műfajom. Némi terápiázás után most már tudom, hogy az akkor, ott és azokkal a fickókkal történt, én meg itt és most egészen másokkal vagyok együtt, és ennek megfelelően is reagálok. Nem kell bizonygassam, hogy semmi bajom a duhajkodó, beszívott, szakadt csávókkal. Kimondhatom, hogy utálom őket, mint a szart, ha hangoskodnak, zaklatják a járókelőket. Nem az a bajom, ahogy öltözködnek, nem zavar a hajviseletük, hogy ezer piercing van a fejükbe tűzködve, azt utálom, ahogy viselkednek.

Sejtheted, hogy nincs bajom a melegekkel. :) De azt például nagyon rühelleném ha mondjuk egy melegfelvonuláson valaki alkarnyi műpénisszel hadonászva menne az utcára. De nem azt mondanám, hogy fúj milyenek a melegek, hanem, hogy ez a meleg, ez az egy itt, ez bizony nagy tapló, és szégyellje magát a bunkó állatja, nem így kell viselkedni. És ettől még egy zártkörű buliban kézbe vennék egy műfütyit, integetnék vele, és röhögnék nagyon, hogy milyen jó vicc. :)

Sajnálom a kisgyereket, aki voltál, és felháborítónak tartom, ami történt veled, de azóta felnőttél. Más ember lettél, és az akkori gyermeknek az emlékei ugyan megvannak a fejedben, de hogy mihez kezdesz mindezzel, az már a te dolgod. Hogy "meleg" témákat is olvasol a neten, sőt talán írni is fogsz melegekről (biztos vagyok benne, nagyon korrekt írás lesz), az terápiának nem rossz. Talán én reagálom túl a dolgot, de pragmatikai szempontból a "semmi bajom az X, de Y" szerkezetű mondatok úgy értelmezendők: "az a bajom az X, hogy Y" :)

Névtelen írta...

Azt hiszem, feladom, nőkkel amúgy is fölösleges vitatkozni. :-)

Írásomban az volt az általánosítás, hogy semmi bajom a melegekkel, és felhoztam pár példát, miért volna okom az ellenkezőjére.
Te ebből azt olvastad ki, hogy bajom van a melegekkel, negatív véleménnyel vagyok róluk. Rendben én az elfogult szót használtam, hál’Istennek van mit cáfolnod. :-)

Csupán azért tértem ki a kettőnk netkapcsolatára, mert a hozzáállásod alapján úgy véltem: (Mondjuk a srácok nagy részét ez egyáltalán nem szokta zavarni, ettől függetlenül rád hajtanak.) kategóriába sorolsz. Ha tévedtem, elnézést kérek. (A srácok nagy része szokott elnézést kérni, ha téved.)

Véleményed igazolására kiemeld a hozzászólásomból a felhasználhatónak vélt mondatot, és megpróbálsz operálni vele – „feláll a szőr a hátamon…” – akár a Fidesz a Gyurcsány beszéd esetében: „Hazudtunk reggel, hazudtunk este”… stb.
A következő mondatomat nem olvastad? „Igaz, olyan nők esetében is ez történik, akik engedélyem nélkül lépnek a személyes szférámba, pl. villamoson, buszon.” Vagy szerinted minden nő egyúttal meleg férfi is, aki behatol a személyes szférámba? :-)

Bocsi, nem folytatom, kezd fárasztó lenni ez nekem, holnap egyébként is korán, négykor kelek, megyek robotra. Nem fontos ez az egész, csak kezdett fárasztani a novellaírás, és kellett kikapcsolódásnak egy kis figyelemelterelés.

Martes

AncsaT írta...

Ezt tényleg itt érdemes abbahagyni, mert kezdünk elmenni a személyeskedés irányába. :) Érdekes, ezt onnan lehet észrevenni, hogy elszaporodnak az E/2 személyes névmások, ÉS az általánosítások (a nők ilyenek meg olyanok). Mikor a felvetett komolyabb kérdések helyett arról lesz szó, hogy a másik mit mond, hogyan mondja, ha a saját szavainkat magyarázzuk, amit természetesen a másik félreértett és -értelmezett, és amikor a fideszezés meg a gyurcsánozás is előkerül, akkor tényleg jobb nem folytatni. :))

Szabi írta...

Régen volt a melegvagyok.hu-n fórum - ott sok fiatalnak kapott segítséget. Most a Labriszon van: http://www.labrisz.hu/forum - bár a nyárra való tekintettel pillanatnyilag többen vágynak ismerkedni, mint tanácsra.
Hol lehet jelentkezni a Tyúk projektjére?

fetisa írta...

Én már jelentkezem is nővérkének és ezt konkrétan IS értem. Tehát az ilyen-olyan testi elváltozások (hüvelyszárazságtól a sárgafolyásig, a fájdalmas szexen át vállalnám) Nem vagyok orvos, de azért hat év alatt tán ragadt rám valami :-)Nos?

AncsaT írta...

Köszönöm szépen a jelentkezéseket, továbbítom Tyúknak. :)

Tyúk írta...

Love, love, love, csak valami időhurokban vagyok... Folyton kedd van... Minnyá.

Megjegyzés küldése