2016. augusztus 21., vasárnap

Vége van a nyárnak

Holnaptól be kell járni dolgozni. Kölykök még nincsenek, így kicsit lazább, mondjuk cserébe nagyobb adag jut a kolléganőkből, de így legalább majd várni fogom a tanítás kezdetét. Sikerült hanyagolnom a blogolást, pedig néhány témára ráizgultam, Brexit, olimpia, ilyesmi, de győzött a lustaság. Meg sikerült elfoglalnom magam. Nyaraltunk a szokott helyeken. Előbb az ismerősök balatoni nyaralójában, amit csak hétvégeken használnak, így hétfőtől péntekig ingyenszálásunk volt. Aztán Katáék céges üdülőjében, a Mátrában, ami nem volt ingyen, de megért minden egyes Forintot, mert teljes ellátást kaptunk, csak le kellett ülni a terített asztalhoz. Amikor meg itthol voltam, a számítógépemet babráltam. Lassan egészen használható állapotba kerül.

2016. július 9., szombat

Dementokrácia

A vázlatok közt találtam ezt az írást, több mint egy éves. Kiakadtam valami közönségszavazás eredményén, de megmondom őszintén, már arra sem emlékszem, hogy A Dal, a Goldenblog, a Magyar Könyvek Viadala, az év tájkertésze vagy gyermekorvosa cím szavazói bosszantottak fel. Valamiért mégsem tettem közzé, most viszont a felvezetése aktuális lett a Brexit miatt.

dementokrácia lat, gör, tréf, pejor a demokrácia (néphatalom) és a demencia (a gondolkodás képességének hanyatlása) kontaminációjával (szóalakvegyülés) létrejött új szó (vö. idiokrácia)

Az emberek hülyék. Ez természeti törvény. Állítólag Einstein is megmondta: "Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos."

2016. július 2., szombat

Terveim a nyárra

Hála az égnek, végre megkezdem a nyári lazítást.Tegnapelőtt leadtam a fordításomat. Ami érdekes, hogy ez mostanában mindig a határidő lejártát megelőezően 2-3 perccel történik. Azóta, mióta bevezették, hogy csúszás esetén levesznek a díjazásból. Persze két magyarázat is elképzelhető a dologra. Vagy olyan zseniálisan tudom megbecsülni a több hónapos munkához szükséges idő mennyiségét, hogy csupán pár percet tévedek, vagy pedig bizonyságot szolgáltatok rá, hogy a fordítás az gáz, legalább is abból a szempontból, hogy érvényes rá a gáztörvény, és kitölti a rendelkezésére álló teret. Persze az analógia nem tökéletes, mert a gázok szeretik egyenletesen kitölteni a teret, a fordítás meg valahogy mindig besűrűsödik a végére. Az viszont stimmelt, hogy amikor még meleg is lett, éreztem, hogy egyre jobban fokozódik rajtam a nyomás.

2016. április 20., szerda

Meta avagy a hóhér akasztása

Mostanában sikerült néhány nagyon jó könyvbe beleszaladnom. (Köszi Natos!) A kriminek álcázott (nagybetűs) Irodalomba még Tandorinak köszönhetően szerettem bele. Ahogyan a Túl jól fest holtan esetében is csak a felszín volt a gyilkosság, a sok hulla és a nyomozás, valójában a művészetről, a alkotásra való képességről, vagyis a nemalkotásra való képtelenségről, és a művésznek, embernek levésről volt szó, úgy Az igazság a Harry Quebert-ügyben lényege sem az, hogy ki a gyilkos. Ez a könyv önreflexió, és nem egyszerűen azáltal, hogy a szerző saját magát teszi meg főszereplőnek, hogy az alkotás folyamatában önnön tudatalattijában tegyen kirándulást, hanem mert a regény az írás folyamatáról, az alkotásról szól.

2016. március 4., péntek

Identitása: ovis

Már több mint két hete, hogy láttam a cikket, de azóta se hagy nyugodni. Egy transzlányról szól, aki az egyik nap a környezete számára még 46 éves férfiként élt, aztán 23 évnyi házasság és 7 gyerek után kijelentette, ő így nem tud élni, ezért ezentúl nyíltan felvállalja az identitását. Hogy ő valójában lány. Kislány. Olyan 6 éves forma. Ez már így is elég durván hangzik, de ezzel még nincs vége. Talált egy idős házaspárt magának, akik befogadták, és "nevelik". Együtt szokott játszani befogadó "szüleinek" kisunokájával.

2016. január 25., hétfő

Női esszencia

A princípium (alapelv, vezérlő eszme) után itt az esszencia (lényeg, alapvető alkotórész, ami egyedivé tesz). Az egyik LMBT tematikájú fészbukos csoportban láttam a postot, hogy fesztivál lesz "Takarodjatok a Pinánkból" címmel. Kellően érdekes és provokatív cím, így beleolvastam a kommentekbe is. Az elsőben a hozzászóló azt mondta, hogy a cím enyhén TERF-be hajlik. Ööö... Amennyire műveletlen vagyok, annyira kiváncsi is, tehát ráguglizok. Transz-Exkluzív Radikális Feminista. Miaf... Szélsőséges feministák, akik a transznőket nem tekintik "igazi" nőnek, ezért kirekesztők velük szemben. Aha, a fesztivál címében lévő pina a pre-op transznőkre nem vonatkozik. Mondjuk én tettem volna egy szmájlit a végére, de mint komment, így is elmegy. Aki a postot kirakta, válaszol is, hogy majd beleveszi az inklúzivitást, és ő nem hagyja le a végéről a szmájlit. Ezzel akár le is zárulhatott volna az egész.

2016. január 3., vasárnap

Megint a nők

A fészbukon beleszaladtam egy linkbe, hogy az Ákos még hagyján, de a Popper Péter mit mondott. Elkezdtem olvasni a kihagyásokkal rövidített idézetet, és kissé zavarban voltam. Oké, hogy célzatosan válogattak, de néhol berzenkedtem csak a megfogalmazás ellen, másutt pedig gond nélkül egyet tudtam érteni. Eszembe jutott, hogy tesóm írt egyszer egy meditációs élményéről, aminek valamelyik mahavidja volt a témája (10 isteni aspektus, kb. Isten 10 arca). Villanásszerű képeket írt le, lányok, nők, asszonyok, különböző élethelyzetekben. A nő arcai egy férfi szemével, hogy egy nő fiatalon és idősen, játék és munka közben stb. mindig csodálatos. (Valamelyik? Ez tuti Tripura Szundari lehetett a 10-ből.) És ennek a végén írt párt sort, az egésznek az értelmezésére (hogy az emberek értéke abból fakad, amire képesek), és ez jutott eszembe arról, amit Popper a női és férfi kreativitásról írt.

2015. december 24., csütörtök

Predator a kert végében

Ezt a postot még a nyáron kezdtem el írni, de aztán félbemaradt. Most sikerült befejeznem. Szóval a nyáron nyaraltunk egy kicsit Katával meg Fecóval. A meleg miatt korán indultunk, hogy lehetőleg még hűvösben vonatozzunk, mert Kata nem bírja a légkondit, ezért nem szállhatunk InterCity kocsiba. Hajnalban keltem és kapkodva pakoltam be a hátizsákba, mert este már nem volt kedvem hozzá, így a vasútra menet barkochbáztunk, hogy mit hagytam otthon. Két dolgot is, az egyik a fürdőruhám, ami nem lett volna nagy gáz, ha mondjuk a hegyekbe megyünk kirándulni, de hát a Balatonhoz tartottunk. Persze az első két nap mindegy volt a dolog, mert ezeken a napokon egyébként sem mentem volna vízbe. És legfeljebb majd veszek magamnak egy új fürdőrucit. Ahogy én azt elképzeltem!

2015. december 16., szerda

Női princípium

Ákos meg akarta mondani a tutit, amivel aztán magára borította a bilit. Kampány indult a koncertjére szóló jegyek visszaváltásáért, és a Telekom is felbontotta vele a reklámszerződést. Ákosról gyakorlatilag nem tudok semmit, nem szoktam hallgatni a zenéjét, most is csak egy 1987-es video került elém a jutyubról, azóta biztos sokat fejlődött zeneileg és agyilag is, de nem is az ő személye itt a lényeges, hanem amit mondott. Ha feltételezem róla a legjobbat, és megerőltetem magam, hogy elhiggyem, nem akart ő értékítéletet mondani, csak spirituálisan tett különbséget, akkor esetleg találok valami elfogadhatót a mondandója mélyén.

2015. december 5., szombat

Jobb- és Balkánon

Mostanában kissé összezavarodtam ideológiailag. Valamikor a balközépre pozicionáltam magam politikailag, de mostanára elbizonytalanodtam, nem tudom, hová álljak. Egyrészt a mai magyar baloldal szétesett, nézem a tévében, hogy ki a fene ez a kopasz Tojás Tóbiás, nem tudok róla semmit, de valószínűleg nincs is értelme utánanézni, a Feri (Gyurcsány, és ki kell írni, mert már nem ugrik be mindenkinek automatikusan) ismét meghirdette a baloldalt összefogó és világhódító terveit, sokadszorra, és nem is csak belőlük áll a választék. Másrészt figyelem a baloldali kommunikációt, itthon és világszerte, hogy mit akarnak, hogy képzelik el a jövőt. És úgy érzem, hogy itt valakik nagyon hülyék. Vagy valakiket annak néznek. Vagy én látok valamit nagyon rosszul? Mert ez vagy nem a baloldal, vagy én nem vagyok baloldali.

2015. november 14., szombat

Szezon és fazon, avagy a manipulatív szóhasználatról

A párizsi események szörnyűségesek. Borzalmas, rettenetes tragédia, barbárság, embertelen és felfoghatatlan mészárlás történt. Ehhez nem lehet mit hozzátenni, nincsenek rá szavak. Viszont a történtekre adott reakciók, amikkel a fészbukon találkoztam, felbosszantottak annyira, hogy leüljek a gép elé, blogolni. Az egyik fajta szélsőséges vélemény kb. úgy néz ki, hogy nincs ebben semmi meglepő, ha Európa milliószám engedi be a kecskeb@szó arabokat (bocs, tényleg ezt írták), akkor ne csodálkozzon senki, ha után felrobbantják, szitává lövik. De a migránsimádóknak ez se lesz elég, amíg nem az ő s*ggük alatt robban a bomba, addig nem fogják észrevenni, hogy mi történik az orruk előtt. A másik fajta szélsőség szerint meg nem a most érkezők hajtották végre a támadást, hanem másod-harmad generációsok, ez nem a vallások, kultúrák háborúja, és ha most akadályoznánk a menekültek beáramlását, akkor a terroristák céljait pártolnánk, gyűlölet ellen csak szeretettel lehet harcolni.

2015. október 25., vasárnap

Kettős látás, kettős beszéd



Imádom a rádiót, időnként zseniális dolgokat hallok. Bekapcsolom a híreket, és figyelem, hogy miket nyilatkozik az emberiség krémje, a politikai vezető, államfő, pártvezér, az államigazgatásban felelős pozíciót betöltő személy. Persze nem teljesen tisztességes őket cikizni, mert a mezei honpolgár is beszélhet hülyeséget, csak az ritkábban jelenik meg a médiában. Bár talán a mezei honpolgárnak pont ezért könnyebb ezt megbocsájtani. Hogy a billentyűzetért nyúltam, annak a rádióban pár napja hallott mondatnak köszönhető, hogy az EU-s külső határt megvédenie nem csak szabad, de egyenesen kötelező feladata is Magyarországnak, viszont a kerítés építése az elfogadhatatlan. Pont. Még csak egy elvetélt ötletet sem hallunk, hogy akkor mégis hogyan? Az nem a bírálók dolga, ők csak bírálnak, a megoldás nem az ő felelősségük. Senkinek sincs rá javaslata, hogy hogyan másképp kéne védeni a határt, de ne kerítéssel. (Most zajlik egy EU-s csúcs, kíváncsi vagyok, mivel fognak előjönni.)

2015. október 19., hétfő

Hol van a liberalizmus határa?



A svéd evangélikus egyház püspöke a stockholmi Tengerészek Templomából a el akarja távolíttatni a kereszteket és minden, a kereszténységre utaló jelképet, és jelet tetetne a falra, hogy merre van Mekka. Hát, ez nekem eléggé WTF? anélkül is, hogy a püspök, Eva Brunne nő, élettársi kapcsolatban él, és gyermeket nevel egy lelkésztársával, Gunilla Lindénnel, aki szintén nő. Értem én, hogy nyissuk meg Isten házát mindenki előtt, és szegény muzulmánok nem mernének bejönni, ha minden tele van kereszttel. No de mi van a keresztény hívőkkel? És azt egyébként sem a mezei muzulmán fogja eldönteni, hogy bemehet-e imádkozni egy keresztmentes templomba, hanem az imámok. És ők valószínűleg találnak más problémát is a kereszteken kívül. Akkor majd a templomokat Mekka felé tájoljuk, és nem fogjuk őket felszentelni? A torony kicsit karcsúbb lesz, és harang helyett müezzin lesz benne? No de vajon a keresztény hívők bemennek-e majd imádkozni ezekbe?

2015. október 13., kedd

Nevelés helyett

A hagyományos nevelés egy bizonyos életkor felett igen kevéssé hatékonyt. Talán azért, mert a növénynemesítéshez és az állatidomításhoz hasonlóan, a gyermeket a nevelés tárgyának és nem partnernek tekintjük. Amint az ember (gyermek) öntudatra ébred, igyekszik meghatározni önmagát, és nem csak keresgéli a választ a "ki vagyok én?" kérdésre, de konstruálja is az identitását, kialakít egy képet önmagáról, és ezt igyekszik fenntartani. Vagyis igyekszik megfelelni az önképének, próbál úgy viselkedni, ahogy egy idealizált önmaga tenné. Amivel időnként az őrületbe kergeti a környezetében lévő felnőtteket. Akik erre "neveléssel" válaszolnak, azaz megpróbálják olyanná formálni a gyermeket, hogy ne okozzon nekik gondot.

2015. október 11., vasárnap

National Coming Out Day

Nem igazán értem, hogy miért "National", miért nem "International", ha világszerte több országban is megtartják. Persze így sokkal jobban hangzik, idehaza van valami különleges pikantériája. A Nemzeti együttműködés Rendszere, a Nemzeti Pedagógus Kar, a Nemzeti Dohánybolt és a Nemzeti Konzultáció sorába illesztve a Nemzeti Előbújás Napja engem harsány röhögésre ingerel. És igen, ez is egy félrevezető cím, az előbújásom még váratni fog magára, írni sem erről akarok. Mert pl. volt itt Olvasás Éjszakája is, ami egy fokkal jobban érdekelt. De most nagyjából mindegy, írnék bármiről, csak ne legyenek benne migránsok.

2015. szeptember 29., kedd

Kulturális vagy rendészeti probléma?

A nagyon demokratikus Németországban, a média feltűnően hallgat a migránsok által elkövetett bűncselekményekről. Nőket, gyereklányokat erőszakolnak meg a menekülttáborokban, rendszeresek az összetűzések, tömegverekedések, de ezekről csak elvétve szerepel tudósítás, és viszonylag hamar lekerülnek a napirendről, nem látni őket több napon át szalagcímeken. Pedig ez a téma foglalkoztatja az embereket, tehát van hírértéke, sőt nem túlzás szenzációnak nevezni, ha egy országban több száz, illegálisan érkezett, beazonosítatlan külföld személy csap össze, botokkal és könnygázsprével esve egymásnak és a kiérkezett rendőröknek, akik csak több óra elteltével tudják megfékezni a zavargást, bár az is lehet, hogy csak elfáradtak a támadók. Hogy a kormány bevándorlásbarát politikájának támogatása, az Európát iszlamizálni akaró háttérhatalom manipulációja vagy valamiféle tévesen értelmezett politikai korrektség áll a média passzivitásának hátterében, nem tudom.

2015. szeptember 25., péntek

Szabad feladni

Időnként hallunk történeteket olyan emberekről, akiknek harmincadik alkalommal sem sikerül átmenniük az autóvezetői vizsgán. Csodáljuk őket a kitartásukért, de azért felmerül bennünk, hogy minek, mit erőlködnek, miért nem adják fel? Egyértelműnek tűnik, hogy nem szívesen látnánk őket a volán mögött, gyerekekkel, idősekkel, kutyákkal és lámpaoszlopokkal teli utcákon. Még ha a legvégén át is mennek, és megkapják a jogsit, nem valószínű, hogy nyugodt lélekkel be mernénk ülni melléjük az autóba.

2015. szeptember 23., szerda

A soros összeesküvés-elmélet

Összeesküvés-elméletből sosincs hiány, a sor a migránsválsághoz kapcsolódó konteókon (KONspirációr TEÓria) van. Nézzük a soros elméletet: A Sky News egyik riportere találta meg Leszbosz szigetén, valószínűleg egy felborult csónakból sodorta partra a víz az arab nyelvű kis füzetet, amit állítólag a Törökországból Görögországba átkelőknek osztogatnak. Ez egy útikalauz migránsoknak, térképekkel, telefonszámokkal és jogi információkkal, hogy segítsék a migránsokat minél könnyebben bejutni az EU-ba. A kiadványban részletes jogi információkat is találnak, hogy melyik országban, mit kell tenni, mondani a bevándorlási hivataloknál, hogy ne tudják őket visszafordítani. Tehát ez nem jogsegély, hanem részletes útmutató, hogy miket kell hazudni, hogyan lehet megtalálni a kiskapukat, hogyan lehet kijátszani a jogszabályokat.

2015. szeptember 20., vasárnap

Mi van a horvátokkal?

Oké, lehet hogy lesz egy új címkém, hírmagyarázatok Katának, vagy ilyesmi. Mert az én kedvesem érdeklődik az aktuális események iránt, és folyton kérdezget. Én meg előadom neki a teóriáimat. És akkor már csinálhatok belőle postot is. Kicsit talán sok lesz már a migránsválságból, de majd szóltok, hogy írjak már valamit a koalákról is, mert ez unalmas. Szóval most a horvátokat kérdezte Kata, hogy miért utáljuk velük ennyire egymást? A délszláv háborúban nem nekik adtunk fegyvereket, hogy harcolhassanak a szerbek ellen? Most meg így kiszúrnak velünk? És jelenleg a szerbekkel jobb a kapcsolatunk? Mi van ezekkel a horvátokkal?

2015. szeptember 19., szombat

Mi történik Európában?

Kata szegény hallgatja a híreket, nézi a híradót, és kezdi elveszteni a fonalat. Azt mondja, ő már nem ért itt semmit, nem tudja követni, hogy ki mit mond, mert mintha össze-vissza beszélnének. És ezek nem tudatlan analfabéták, hanem Európa csúcsvezetői. Ha ők sem tudják, hogy mit kéne csinálni, és hogy mi folyik itt, akkor ő hogyan érthetné ezt azt az egészet. Ha én átlátom ezt a káoszt, akkor magyarázzam el neki is, mert ez szörnyen frusztráló. A kolléganőim is a migránsválságon vitatkoznak, jórészt azon a szinten, hogy "rohadtmigránsokidenejöjjönegyse", meg "szegénymenekülteknemlehetígybánnivelük". Nem állítom, hogy én mindent tudok és értek, de legalább vannak feltételezéseim az események hátteréről. Nagyjából ezt mondtam Katának.