2017. október 18., szerda

#metoo

Sem hesstegelni, sem mozgalmakhoz, láncreakcióként terjedő posztolásokhoz csatlakozni nem szokásom. Most is gondolkodtam, hogy akarom-e én ezt, és számít-e egyáltalán. De azt hiszem, mindkettőre igen a válasz. Aztán meg azon is gondolkodtam, való-e postolnom, hogy ér-e nekem is, mert akit csoportosan, többen zaklatnak, összevernek, megerőszakolnak... az egyértelmű, én meg ugye vagy magamnak kerestem, mert minek ittam annyit, vagy azon nyomban elégtételt vettem, és behúztam egyet a tapizónak, szóval ezek nem is számítanak. Aztán elkezdtem olvasgatni mások bejegyzéseit. Sokan kezdték szintén azzal, hogy nem is tudják, kvalifikálja-e őket a velük történt eset a hessteg használatára. De jobban belegondolva, ha már felmerül a kérdés, akkor a válasz biztosan igen.

2017. szeptember 25., hétfő

Selyem

Szerencsés vagyok, van 2-3 olyan ismerősöm, akik ha kipostolnak egy olvasott könyvet, esetleg kimondottan ajánlják (néha még el is küldik elektronikusan, amit nem győzök megköszönni), akkor nem kell gondolkodnom, bátran nekiállhatok elolvasni, mert biztos nem fogok csalódni. Mostanában több könyv is így jutott el hozzám, és az egyikről az új Joël Dicker könyvről akartam írni, de az elég összetett, annak még ülepednie kell. Ezzel viszont most végeztem, és tele vagyok mindenféle érzéssel. Gondolattal kevésbé, és ha ez leülepszik, akkor inkább csak hangulat marad belőle, arról meg nehéz mit írni. Szóval Alessandro Baricco: Selyem. Az elő- utó- akármiszó szerint nem szerelem, csak egy történet, vágyról és fájdalomról, fehér zenére (zajra?) komponálva.

2017. szeptember 21., csütörtök

Sikeres élet

Az időnk véges. Ez is egy olyan tény, amit nem tudunk megkerülni; ez így van, és kész. De ha a rendelkezésünkre álló idő véges, akkor célszerű lehet, ha próbálunk nem elvesztegetni egyetlen értékes másodpercet sem. Megfigyelésem szerint azok az emberek érik el a legnagyobb sikereket, akik igyekeznek az utolsó cseppig kifacsarni mindent, amivel az élet szolgálhat nekik. És ezt az itt ismertetett egyszerű szabálynak az alkalmazásával érik el: Annak szentelnek figyelmet az életükben, amire van legalább némi ráhatásuk, a többivel pedig gazdaságossági szempontból, takarékoskodva az idejükkel, egyszerűen nem foglalkoznak.

2017. szeptember 14., csütörtök

Arachnidok, ambivalencia, alma

Durva volt ez a nyár, gyakorlatilag végigdolgoztam az egészet. Nem sok időm volt pihenni, rendesen lemerültem, így mikor a tanév kezdete előtt, augusztus végén elkeztünk bejárni az iskolába, akkor volt alkalmam kicsit lazítani, feltöltődni. Magamévá tettem néhány sört, és leültem megnézni pár filmet, ami a "vakáció" alatt elmaradt. Köztük A Mars árulóját is, ami a Csillagközi invázió ikszedik folytatása, amit már persze csak rajzfilm formájában készítettek el. Hát nem azok a tipikus oszkár-díjas alkotások, de az alapul szolgáló történetet Robert Heinlein írta, és aztán olyanok jöttek a nyomában, mint Joe Haldeman: Örök háború, John Scalzi: A vének háborúja, Timothy Zahn: Kobra harcosok, vagy Jay Allan: Crimson Worlds sorozata, amit idehaza kevesen ismernek, mert nem jelent meg magyarul. Szóval az eredeti történet műfajt teremtett, és ezen érdem nem foszlik semmivé a filmek gyengeségei miatt sem.

2017. augusztus 12., szombat

Meggyőződés

Álmomban színházban jártam, a Broadway színpadán a Rocky Horror Picture Show-t játszották, azt néztük. De a hely egyáltalán nem hasonlított a Broadway-re, sőt semmilyen színházra sem, inkább valami vendéglő lehetett, mert asztalok körül ültünk, és még egy pincérnő is körbejárt, hogy felvegye a rendelést. Ezek után nem meglepő, hogy a darab sem hasonlított a Rockyra, valami bírósági tárgyaláson játszódott, egészen más szereplőkkel. Van ennek egy politikai olvasata is, de az álom megfejtése sokkal egyszerűbb, a tegnapi nap történéseit dolgoztam fel magamban. Azt jelenti, hogy bár az ember meg van róla győződve, hogy "A" dolgot csinál, kiderülhet, hogy az valójában "B" dolog. Azt hisszük, hogy a gyermek kedvenc ételét főzzük, aztán kiderül, hogy csak a mosatlan edényt szaporítottuk.

2017. július 24., hétfő

Miben hasonlít? Miben más?

Tesómmal beszéltük, hogy ha bonyolult dolgokról akarunk véleményt alkotni, akkor annak egyik lehetséges módszere, ha párhuzamba állítjuk őket korábbi tapasztalatainkkal, és a címben szereplő két kérdés mentén hasonlítjuk össze azokkal. Az eset: Orbán tusványosi beszéde alatt egy fiatal lányt bántalmaztak. A történtekkel foglalkozók egy része bátor ellenállót csinált a lányból, és személyesen Orbán Viktort tette felelőssé az incidensért. Vonjunk párhuzamot: képzeljük el, hogy a lány kimegy a Groupama Aránába, az FTC egy hazai mérkőzésére, és beáll a szurkolótábor kemény magjának közepébe, majd a meccs alatt egyszer csak elkezd kiabálni, hogy Mocskos Fradi! Mocskos Fradi! Vajon bátor szabadságharcosnak tarjuk, vagy azt monjuk, hogy helybe ment a pofonért? És ha egy futbalhuligán megtépi a haját, akkor azért a Fradi edzője személyesen felelőssé tehető-e?

2017. június 26., hétfő

Beatrix lesújt (4. rész)

Otthon csak az ajtóig kísért, nem jött be, amiért hálás voltam, fura lett volna, ha a jegyesemet behívja magához éjszakára a lakótársam. Zuhanyzás közben, és amíg megfőztem meg elkortyolgattam a teámat, végig ezen gondolkodtam, mármint a csajok és pasik közti kapcsolatokon. Ez nekem eleinte titokzatos misztérium volt, figyeltem a kézenfogva mászkáló, padokon smároló párokat, és úgy éreztem magam, mint egyszer kémián, amikor elkalandoztak a gondolataim, lemaradtam a kizárási elv lényegéről, és utána hiába figyeltem, láttam én, hogyan jön létre az ionos kötés két atom között, de nem tudtam felfogni, miért csinálják, miért jó ez nekik.

2017. június 12., hétfő

Cicás poszt

A fészbukon szóba jött, hogy miket postolnak az emberek, és hogy azért egy szintnek nem kéne alámenni. Mire bedobtam, hogy a múltkor a filozófiáról írtam (igaz némiképp besörözve), de a kutyát nem érdekelte, bezzeg a cicás borítóképemhez rögtön hozzászóltak, meg kaptam rá egy rakás lájkot. Fenyegetőztem is, hogy legközelebb valami tündéri, cuki, cicás posztot írok. Hát tessék, itt van! Nekem sajnos sosem volt cicám, lakásba talán nem is való, ide a házba meg Kata nem akarja, ezért a történet nem saját, tesómtól való.

2017. június 6., kedd

Intellektuális para

Játszadoztunk a fészbukon. Kirakott egy ismerős egy mondatot a könyvből, amiről értékelést kell írnia. Be is söpörhette az együttérzésünket, mivel a névelőket, kötőszavakat nem számítva majd kétszer annyi idegen szó volt benne, mint magyar. De semmi lényegesről nem szólt, csupán közönséges halandók számára lett érthetetlen. Mint amikor azt mondjuk, hogy animalisztikusan monumentális excrementum előállításán fáradozott valaki, mikor az csak annyit jelent, hogy egy állati nagyot sz@rt. Próbáltam viccelődni, dobtam egy értékelő szöveget a mondatról, hasonló stílusban. Megállapítottuk, hogy sok doktori is ilyen módszerrel készül, majd kikerült egy könyvajánló linkje is. Az egyik szerző pár éve közzétett egy tanulmányt az egyik neves szaklapban, ami merő halandzsa volt. Aztán írt egy másikat, amiben ezt leleplezte. Ezt viszont már nem volt hajlandó leközölni a lap. Ezért megszületett ez a könyv, amiben azt mutatják be/ki a szerzők, hogy a fent említett "tréfa" nem előzmények nélkül való, a francia posztmodern filozófusok gyakorta éltek vele. Persze a könyv nem kevés vitát kavart, mivel tiszta sor, hogy a megfogalmazás eufemisztikus, és nem arról van szó, hogy a jelen kor politikai- és társadalomfilozófiáját megalapozó nagy nevek intellektuális játékokat űztek, hanem arról, hogy napjaink ideológiája kőszikla helyett trágyadombra épült.

2017. június 2., péntek

Beatrix lesújt (3. rész)

Sose bírtam, ha irányítani akartak. A főnökeimmel általában nincs bajom, az nem zavar, ha feladatot kapok, különösen, ha célt tűznek ki elém, és rám bízzák, hogyan érem el. Az zavar, ha befolyásolni akarnak, ha manipulálnak. Egy főnök utasítást adhat, megmondhatja, hogy mit csináljak. Stílus kérdése, hogy ezt milyen udvariasan vagy gorombán teszi. Én meg eldönthetem, hogy akarom-e csinálni, vagy felmondok. Mindenki más csak kérhet, ha szeretné, hogy tegyek meg neki valamit. Stílus kérdése, hogy ezt milyen udvariasan vagy gorombán teszi. Én meg eldönthetem, hogy hajlandó vagyok rá, vagy sem. Van, aki nem a főnököm, és kérni sem akar. Mert az méltóságán aluli, vagy tudja, hogy hiába, úgysem tenném meg, vagy csak így szórakoztatóbbnak találja a dolgot.

2017. május 30., kedd

Kitschen - giccs az irodalomban

Az irodalmi giccs egyik jellemzője, hogy gyakorta alkalmazza a véletlent, mint dramaturgiai elemet. Nem erőlködik a logikus magyarázatokkal, ok-okozati viszonyokkal, lélektani, jellembeli alapozással, így a történet valószerűtlenné, hihetetlenné válik. Kata egy jókora, három-négy literes teafőzőben szokott teát főzni, ami egész napra elegendő hármónknak, és ha beesik egy vendég, akár még annak is jut. Az én karácsonyra kapott teáskannám csak két-három bögrére való teát tud egyszerre főzni, így ritkábban használjuk. De most gondoltam egyet, és csináltam magamnak egy adagot, frissen szedett citromfűből. Miközben vártam, hogy kihüljön, nekiálltam rendet rakni az ebukolvasómon, törölgettem róla, amit már elolvastam, és amibe beleolvastam, de tudtam, hogy soha nem fogom befejeni, mert élvezhetetlen, giccses és/vagy fércmű. Közben megtaláltam a könyvet, aminek a borítóján legelőször megpillantottam a különleges formájú kannát. A könyv magyar kiadásának a címe: Kitchen. Teázás közben elkezdtem olvasni. Másnap, a postaládában találtam egy borítékot. Benne egy, az irodalmi giccsről szóló, apró kis könyvecskét. Beleolvastam az elejébe, és megtudtam, hogy a giccs szavunk a németből jön. (Kitschen, mint összekaparni az utca mocskát, vagy a 19. sz. végének müncheni piacán a a nélkülőző festőművészek által árult kép neve Kitsch [skizze, sketch = skicc, vázlat]). Aztán befejeztem a japán, kannás borítójú könyvet, és a végén lévő a tanulmányt is elolvastam, amiből kiderül, hogy a történet irodalmi előzményei közt ott található egy speciálisan japán műfaj, a lányoknak íródott, plátói szerelmet ábrázoló giccses képregény is.

2017. május 20., szombat

Mit köszönhet a nő a férfinak?

Szintén egy fészbukos postban olvastam a gimiseknek etika tárgyból házi feladatként kitűzött esszéről. Hogy a női nem miket köszönhet a férfiaknak. Ezen elsőre jól meglepődtem. Férfiakra és nőkre eddig úgy gondoltam, mint a homo sapiens eltérő biológiai nemű példányaira. Vagyis ami jó a nőknek, az jó a fajnak, tehát a férfiaknak is. De ez a kérdés úgy vetődik fel, mintha a nők és a férfiak két külön faj lennének. Szimbiózisban. Vagy az egyik a másik élősködője lenne. De lehet, hogy csak a nézőpontom rossz, nem a faj egésszére, csak egy adott kultúrára, közösségre kéne vizsgálni? De ha így szétválasztom, és egymással szembe helyezem a nőket és a férfiakat, akkor miért is adna az egyik bármit is a másiknak? Hacsak nem valamiért cserébe. Akkor viszont miért kéne köszönetet mondani? Legfeljebb áldomást lehet inni. A jól sikerült üzletre.

2017. május 19., péntek

Nemzeti genderideológia



A fészbukon belefutottam a Kurucinfo és a Genderfészek konfliktusába. Az egész egy népesedési konferenciával kezdődött. Ráguglizva, az első oldal találatai alapján, a HVG-től eltekintve, olyan mértékadó források tájékoztatnak az eseményről, mint a Kurucinfó, az Alfahír, a Betyársereg, Althír, Boldogság.net. A rendezvény plakátján szereplő első előadó Budaházy Edda, akinek van egy György nevű bátyja, így nagyjából el tudjuk helyezni őt is a politikai palettán. A botrány abból kerekedett, hogy a Genderfészek zárt fészbukcsoportban a tagok ekézték a plakátot. Szerepel rajta az "élettér" kifejezés, ami nem annyira nemzeti, mint inkább nemzetiszocialista ideológiai talajon született. Erre valaki azt kommentelte, hogy hánynia kell. Mások meg más, hasonló érzelmű dolgokat. Az egyik tag pedig az egészet szépen kikopizta, és elküldte valakinek, míg végül a képernyőkép a Kurucinfó szerkesztőségében landolt. Azok pedig, úgy ahogy volt, a kommentelők nevével és profilképével együtt közzétették.

2017. április 30., vasárnap

Beatrix lesújt (2. rész)

Figyelj Trixi cica, csak annyit kérek, hogy hallgass meg! Ne szólj közbe, hadd mondjam végig, aztán ha szerinted marhaság, akkor megisszuk a bort, megdugom a lakótársadat, reggel elmegyek, és erről nem beszélünk többet. Tudom, ez meredeknek fog tűnni, de ha logikusan véggindolod, akkor meglátod benne te is a lehetőséget. Biztos vagyok benne, hogy eleged van abból, amit az igazgatók csinálnad veled. Ez viszont egy tuti hely. Kiemelt bérezéssel, és nem csak hogy végleges kinevezés, de már júliustól felvesznek. Persze be kell menni, felmérni a szertárat, ha szükséged van valamire, megrendelhessék időben.

2017. március 30., csütörtök

Számolj el tízig

Időnként mindannyiunkkal megesik, hogy valami vagy valaki irtóra kiakaszt minket. De ha már rutinosan játszol ezek szerint a szabályok szerint, akkor nem fog elszakadni nálad a cérna, és nem teszel olyat, amit magad is megbánsz. Hogy ezt hogyan lehet elérni? A válasz egy gyöngyszem nagyapáink bölcsességei közül. Alakítsd ki magadban azt a szokást, hogy ilyenkor, mielőtt bármit is reagálnál, némán számolj el magadban tízig, és közben reménykedj benne, hogy mire a végére érsz, elillan belőled a tomboló, gyilkos düh. A módszer az esetek meglepően nagy százalékában működik, biztosítja azt a néhány létfontosságú másodpercet, ami ahhoz szükséges, hogy lehiggadj, és tudatára ébredj, hol is vagy, és ki is vagy. Ha elszáll belőled az indulat, visszanyered a józan gondolkodás képességét, és meg fogod találni a megfelelő, a helyzethez leginkább illő választ.

2017. március 19., vasárnap

Fantastic Breasts and Where to Find Them

Kicsit félreolvastam a címet, de ha nem teszem, úgy is túlzónak bizonyulnak a várakozásaim a filmmel szemben. Egyrészt szörnyekkel sem voltam elkényeztetve, valahogy mindegyik túl cuki volt, még a veszedelmesebbek is, másrészt a Harry Potterek után kicsit több csavart reméltem a történetben. Azon kívül, hogy a H.P. rajongóknak vallási előírás, nem sok érvet tudok felhozni amellett, hogy miért is kéne ezt megnézni. Valahogy nem sikerült izgulnom a szereplőkért, így egy kicsit unalmas volt. Egész végig az foglakoztatott a leginkább, hogy az amerikai varázslóknál miért magnix a muglik neve. Miközben a kvibli náluk is kvibli. Vajon mikor, hogyan és legfőképp miért vált el a két földrész varázslóinak a nyelvfejlődése? A mágia segítségével folyamatos a kapcsolattartás, semmi sem indokolja, hogy más szót használjanak ugyanarra a fogalomra. Persze, az sem világos, hogy egy varázslónak miért kell gőzhajóval utaznia a két kontinens közt. Árulkodó, hogy számomra ezek voltak a film során felmerülő legizgalmasabb kérdések.

2017. március 10., péntek

Csilibab

A hétvégén Katának programja volt, Fecóval ketten voltunk otthon. És ha már így magunkra maradtunk, gyorsan főztünk egy durván csípős csilibabot. Ezt ilyenkor célszerű, mert Kata egy csomó dolgot nem bír. Nem bírja a csípőset, a pirospaprikát, a hagymaszagot, Muszorgszkijt és ha zokniban mászkálunk a konyhában. Van még pár dolog, de most ezeket sikerült egy időbe, egy helyre összehoznunk. Élveztük a zenét, a főzést, és aztán az ebédet is. Fecó dupla adag vizet, én dupla adag kölest fogyasztottam. (Nálunk a csilibab fura étel, soha nem készül kétszer egyformán, most volt benne reszelt sárgarépa, cékla is, és kölessel tálaltuk.) Hogy tényleg csípős legyen, tettem bele gyömbért, csiliport és valami körömnyi hosszú, pici, szárított paprikaszerűséget, amiről nem tudjuk, hogy micsoda, fogalmunk sincs, hogyan került a házba, de gyilkos egy dolog, ezért csilinek becézzük.

2017. február 28., kedd

Illuminált állapotban

Rendesen elvesztem az utóbbi két hónapban, de okom volt rá. (Nem) kicsit elmaradtam a fordítással, és nagyon bele kellett húzzak. Így aztán a szexuális életem, meg a blogolás megszenvedte a munkát. Leköltöztem a nappaliba, hogy ne zavarjam fel Katát a késő éjszakai fekvéssel, és nem postoltam. Ha felébredt az éjszaka, Kata lejött hozzám, őt nem furdalta a lelkiismeret, simán felébresztett, amiért persze nem panaszkodtam. Viszont a blog nem bújt be mellém a paplan alá, hogy írjak már bele egy kicsit. Pedig arra is támadt ingerem. Egyszer majdnem írtam Donald Trumpról, hogy még be se iktatták, de már tüntetnek ellene. Még egyetlen intézkedést se hozott, de már lemondatnák. Ami azért vicces, mert a választások hajrájában azon aggódott mindenki, hogy mi lesz, ha a demokraták nyernek, és a republikánusok nem fogadják el az eredményt.

2016. december 31., szombat

Beatrix lesújt (1. rész)

Elmesélem, hogyan lett belőlem gyilkos. Persze talán inkább azzal kéne kezdenem, hogyan mentem férjhez. Vagy még inkább a gyermekkorommal, hogy érthetőbb legyen, de nem akarom Ádámtól és Évától kezdeni. Kompromisszumos megoldásként mesélek kicsit magamról.
Az úgy volt, hogy nagyon utáltam, amit az igazgatók csináltak velünk, kezdőkkel. Felvettek határozott időre, szeptembertől júniusig, aztán a nyárra állás nélkül maradtam. Lehet, hogy szeptembertől megint volt helyem ugyanabban az iskolában, de újra csak júniusig. Ha berágtam, átmentem egy másik suliba, ahol persze ígérgettek, hogy őnáluk természetesen csakis végleges kinevezéssel. De ugye majd az egy éves próbaidő lejártával, és logikus módon júniusig, nem augusztusig, mert mi van, ha mégse, de ha hosszabbítanak, akkor igen, már júliustól, értelemszerűen, folyamatosan.

2016. december 30., péntek

Anne karácsonya 2016

Fura volt ez az idei karácsony, nem minden alakult a várakozásoknak megfelelően, de csak ne elégedetlenkedjek, mert végső soron jó kis karácsony volt ez így is. Kezdődött a mézeskaláccsal. Én nem nagyon szeretem, se enni, se csinálni, ellenben hagyomány, és Kata imád mindenfélét kézműveskedni. Persze csak a szórakoztató részéért, a formázásért rajong, tésztát gyúrni már nem akart, így boltban vette a konyhakész masszát. Kinyújtotta, és az évek alatt összegyűjtögetett 328754 db-os készletéből kiválogatott sütiformákkal kiszaggatta. Aztán kisütötte. Mi meg Fecóval találgattuk, hogy melyik micsoda. A legfurábbat elképzeltük fehér cukormázzal bekenve, és a legjobb tippünk az volt rá, hogy vak komondor. Na, ezen Kata berágott, és közölte, hogyha nem ismerünk fel egy hintalovat, az csakis a mi szellemi képességeinkről árulkodik, nem pedig az ő kézügyességéről.